Amikor abbahagyod az ásást.
Évekig a kényszeres ivás vezérelt. Először kontrolálni próbáltam, de kis idő múlva teljesen az uralma alá kerültem. Az alkoholizmus mély érzelmi, szellemi és fizikai mélységbe vitt engem és csak akkor kezdtem el felépülni, amikor átadtam magam ennek a programnak. A józanságban rájöttem, hogy még mindig bennem él az ivási kényszer és más területeken is mélyponton vagyok. A helyreállás kezdetén a kényszeres gondolkodás sokszor a mélybe húzott, és amikor valamit végre valahára elengedtem, az általában mély sebeket hagyott rajtam maga után. A helyreállásom egyik ajándéka, hogy megtanultam, hogy dönthetek úgy, hogy abbahagyom az ásást. Amikor a kényszeres gondolkodás beindul, most már vannak eszközeim, amiket használhatok, hogy visszatérítsenek a józanságba. Azáltal, hogy a gondolkodásomat a Magasabb Erőmre bízom, és hogy megosztom a gondolataimat a csoportokon, a szponzorommal vagy másokkal, elkerülöm a régi mélypontokat és sokkal szabadabb életet élhetek.
Honnan tudom ma, hogy elértem a gödör alját? Onnan, hogy úgy döntök, hogy abbahagyom az ásást! Kérdések elmélkedésre: Milyen mélypontokat éltem meg a helyreállás során? Az életem mely területein tartok a mélypont felé jelenleg? Hajlandó vagyok elengedni, mielőtt egy még mélyebb pontra ásom magam? Ha nem vagyok hajlandó, mi történhet így velem? Mik azok a szellemi eszközök, amiket most azonnal igénybe vehetek, hogy segítsenek abbahagyni az ásást? Milyen területeken nyertem vissza a józanságomat, mielőtt a legmélyebb pontot elértem volna, és mit jelentettek nekem ezek az élmények?