Amikor másokra neheztelek
Mielőtt az Al-Anonba (Helyreállásba) kerültem, számomra a megbocsátás egyenlő volt a hatalommal. Ítélkeztem a bűnös felett – vagyis afelett, aki másképp cselekedett, mint ahogy azt én akartam,
majd ezek után úgy gyakoroltam a hatalmamat, hogy felülemelkedtem a sérelmemen és úgy tettem, mint aki nagylelkűen megbocsátott. De soha nem feledtem el azt a bűnt, amit a másik elkövetett.
Ma már tudom, hogy a megbocsájtásnak semmi köze nincs a hatalomhoz. Nem tudok ezzel másokat kontrollálni. A megbocsátás csupán egy emlékeztető, hogy egyenlő vagyok Isten bármely gyermekével. Időről időre valamennyiünknek van jó és nemes cselekedete vagy vétke. Ezért nincs jogom ítélkezni mások felett, nincs jogom büntetni, vagy felmenteni bárkit. Ha öntelten viselkedem, csakis én szenvedek tőle – elhatárolom magam embertársaimtól, másokra figyelek, gyűlölködő és negatív gondolatokkal van tele a fejem. Amikor így viselkedem, elhitetem magammal, hogy áldozat vagyok és azzá is válok. A legjobb dolog, amit tehetek, hogy emlékeztetem magam arra, hogy nem az a dolgom, hogy mások felett ítélkezzek, hanem az, hogy úgy gondolkozzak és viselkedjek, hogy jól érezzem magam. Mai emlékeztető
Nem tudhatom, hogy milyen körülmények vagy motivációk befolyásolják mások viselkedését. Azt viszont tudom, hogy amikor másokat okolok vagy másokra neheztelek, akkor a lelkemet keserűség tölti el. A mai napon szeretetteljes módon teljesítem ki önmagam.
