Az elmúlt hetekben meggyűlt a bajom a haraggal. Heves indulatot váltanak ki belőlem a hírek főleg olyanok, ahol tehetetlennek érzem magam, magamban morgolódok, hogy miért nem tesz már valaki valamit? Vagy személyes helyzetekben bosszankodok: miért olyan az a másik? miért nem változik már meg? Annyira kellemetlen volt ez az intenzív haragos érzés, hogy kértem Isten, mi lehet mögötte az ok?
"Mint a mély kútban a víz,
olyan az ember szívében a szándék,
de az értelmes mégis a felszínre hozza!"
Példabeszédek 20:5 (Egyszerű fordítás)
Rájöttem, hogy a bajom gyökere az „önjáró” séma-harag. Ebben az esetben az a tévhit alakult ki bennem, hogy haragommal irányítani tudom az embereket vagy az eseményeket. Ez a lappangó intenzív harag azt hazudta nekem, hogy én irányíthatok a haragommal. Ez hazug téveszmeként él bennem és REJTŐZÖTT én pedig TAGADÁSBAN ÉLTEM. Nem láttam a téveszmémet. Gyógyulásunk során hasznos megnéznünk, mi van sematikus (kényszeres) viselkedésünk mögött. Gyermekként mintakövetően tanulunk meg élni és a tekintélyszemélyek példája alapján rögzül bennünk a látott viselkedésminta. Esetemben például anyukám a haragjával elérte bennem, hogy engedelmeskedjek az akaratának. Ebből egy csavarral arra a téves következtetésre jutottam, hogy ha én haragszok másokra, akkor azt fogják csinálni, amit én akarok (rávehetem őket valamire). Ez bizony nagy téveszme lett bennem. Legtöbb esetben nem is tudjuk magunkról, hogy sematikusan gondolkodunk. Nem tudjuk, hogy mi zajlik a gondolatainkban, de sokszor még az érzelmeinket sem értjük. Sematikusan gondolkodunk. Merev pályák épülnek ki az agyunkban és kényszeresen ugyanazt a mintát követtetik velünk. A séma jelentése átvitt értelemben: kész minta, merev előírás merev követése. Például hallhatjuk valakiről a megállapítást: "Sémákba merevedett gondolkodásával képtelen volt az újítás jelentőségét felfogni". Amíg nem jövök ki a tagadásból, addig tehetetlen vagyok vele szemben és a rám törő kényszeres tettek, a mögöttük álló tévhitek és az abból származó érzelmek uralkodnak rajtam. Megfosztanak a cselekvés szabadságától.
A sématörési folyamat lépései: 1. Keresem a kellemetlenkedő intenzív érzelmi reakcióim okát (hajlandó vagyok változni). 2. Felismerem a sémám/kényszeres viselkedésem - ez van… (szembenézek a valósággal). 3. Elismerem – bennem van (rám jellemző) – (kijövök a tagadásból és a szégyenérzetből). 4. Beismerem – igen, felelős vagyok érte (felelősséget vállalok). 5. A cselekvés szabadságával megyek tovább (helyesen döntök).
Gyógyulás
Érzelmi energiáink a megoldatlan problémák, a függő viselkedésmódok, az érzelmi belső gyötrődések csatornáin párolognak el. Felismerésekkel, a tagadásból való kilábalással erőforrásaink felszabadulnak, azonosíthatók lesznek az érzelmeink, megértjük saját belső monológunkat és cselekvőképessé válunk. A gyógyulás során kijövünk a tehetetlenségből és kényszereink megtörhetnek, miután felismerjük az azokat mozgató sémákat.
Ajánlott irodalom
Sárvári György: Sématörés (A belülről irányított ember)