Köss békét a múlttal!

A múltat még Isten sem tudja megváltoztatni. (Agarhon)

Ha ragaszkodunk a múlthoz - akár bűntudatunk, vágyunk, tagadásunk vagy neheztelésünk miatt -, értékes energiát pazarolunk el, amelyet a ma és a holnap átalakítására hasz­nálhatnánk fel.

---

„Valahogy mindig a múltban éltem - mondta egy gyógyuló­félben lévő asszony. - Vagy megpróbáltam megváltoztatni, vagy hagytam, hogy eluralkodjék rajtam a nosztalgia. Általában a kettő egyszerre működött bennem. Állandóan bűntudatot éreztem a megtörtént dolgok miatt. Azért, amit én tettem, amit mások tettek velem. A bűntudat akkor is tovább élt bennem, amikor már majdnem mindent jóvátettem. Valahogy minden az én hibám volt. Soha nem tudtam megszabadulni ettől. Évekig ragaszkodtam a dühömhöz, azt mondtam magamnak, hogy joggal haragszom. Rengeteg mindent letagad­tam az életemből. Megpróbáltam teljesen elfelejteni a múl­tamat, de igazából soha nem gondoltam át a dolgokat; a múl­tam olyan volt, mint egy sötét felhő, amely mindenhova kö­vetett, és sehogy se tudtam lerázni. Azt hiszem, féltem elen­gedni. Féltem a mától, féltem a holnaptól. Most már jó pár éve annak, hogy elindultam a gyógyulás útján, és körülbelül ugyanennyi időmbe telt, hogy megfelelő perspektívában lás­sam a múltamat. Megtanultam, hogy nem felejthetem el, de ki kell gyógyulnom belőle.

 Át kell éreznem a bennem élő ér­zelmeket, különösen a haragot, hogy aztán elengedhessem. Abba kell hagynom, hogy magamat vádoljam a fájdalmas ese­ményekért, és el kell hinnem, hogy minden tervszerűen zaj­lott le, és hogy valójában minden rendjén való volt. Megta­nultam, hogy ne bánjak semmit, hanem hálás legyek érte.

Ha a múltra gondolok, megköszönöm Istennek a gyógyulást és az emlékezést. Ha olyasmi történik, amit jóvá kell tennem, megteszem, és ezzel vége. Megtanultam úgy tekinteni saját múltamra, hogy együtt érezzek magammal, és bízom abban, hogy Isten vezérelt már akkor is. Békét kötöttem ma­gammal, és rájöttem, hogy a gyógyulás tett képessé mások gyógyulását is segíteni. Ma már belátom, hogy a legkatasztro­fálisabb események is segítettek személyiségem formálásá­ban, és fejlesztették képességeimet. Eljutottam oda, hogy ma már hálás vagyok a kudarcba fulladt kapcsolataimért is, mert ezek is segítettek, hogy ott lehessek, ahol vagyok.

 Megtanultam elfogadni a dolgokat bűntudat, harag, vádas­kodás, szégyenérzet nélkül. Meg kellett tanulnom elfogadni azokat az éveket is, amikor bűntudatot és haragot éreztem, és szégyelltem magam.”

Nem irányíthatjuk a múltat. De átalakíthatjuk, ha elér­jük, hogy kigyógyulunk belőle, és ha elfogadjuk mindazt, ami történt velünk. Tudom, hogy így van, mert ez az asszony én vagyok.

Mai emlékeztető

Mától hálás leszek a múltamért. Azon nem tudok változtatni, ami történt, de a múltamat átalakíthatom azzal, hogy erőmet birtokba veszem, elfogadom és tanulok belőle.