Amikor még új voltam a programban, a szponzorom egyfolytában azt mondta nekem, hogy az érzéseim nem tények – csak érzések. „De az tény, hogy érzem őket”- vitatkoztam. Sokba került az nekem, hogy önfejű voltam, mivel az érzéseim gyakran úgy átgázoltak rajtam, mint egy tehervonat, és messzire vonszoltak magukkal. Miután egy ideje már csináltam a helyreállás programot, kezdtem rájönni, hogy az érzéseim csak akkor válnak tényekké, mikor ezek alapján cselekedtem. Rájöttem, hogy RENDBEN VAN, ha depressziósnak érzem magam, de ha emiatt egész nap ágyban maradok, akkor az érzéseim valóban ténnyé válnak az életemben. Ez megtanított engem arra, hogy lehetnek érzéseim, amik alapján nem cselekszem, vagy még jobb, ha velük ellentétesen cselekszem. Bebizonyosodott számomra, hogy az érzéseim valójában csak gondolatok. Most, egy kis idővel és tapasztalattal a hátam mögött elmondhatom, hogy amikor jön az érzések tehervonata, egyszerűen ellépek előle. Ma csak ülök és nézem, ahogy a vonat elmegy, néha még a menetszelet is érzem, ahogy elsüvít mellettem. Ma már tudom, hogy az érzéseim nem tények, és ha elég hosszú szünetet tartok, mindig elmúlnak. Kérdések elmélkedésre: Ma elhiszem, hogy az érzéseim nem tények? Ezelőtt mikor váltak ténnyé az érzéseim? Milyen módszereim vannak arra, hogy az érzéseim alapján ne cselekedjek. Milyen tapasztalatok bizonyították be a számomra, hogy ha kicsit megállok és szünetet tartok, akkor az érzéseim elmúlnak, vagy változnak? Milyen gyakran jut eszembe, hogy az érzéseimmel ellentétesen cselekedjek? Hogyan segített a meditáció, hogy megbirkózzak az érzéseimmel és gondolataimmal?