Ahelyett, hogy elmondanád Istennek, milyen nagyok a félelmeid, kezdd el mondani a félelmeidnek, hogy

A helyreállás előtt százféle önközpontú félelem űzött minket. A 6. és 7. lépések során már elkezdtük elengedni ezeket a jellemhibákat, de néhány szokást nehéz megtörni. Ilyen például, ha a félelmeinket tápláljuk. Amikor azonban megállunk kicsit és a helyreállás programon kezdünk el dolgozni, eszünkbe jut, hogy nem vagyunk egyedül. Az az igazság, hogy új életünk legnagyobb erőforrása összeköttetésünk és kapcsolatunk a Magasabb Erőnkkel. Már sokszor megtapasztaltuk, hogy Isten tett, tud tenni és folyamatosan teszi a csodákat az életünkben és azokéban, akikkel a szobákban találkozunk. Ahelyett, hogy ma erővel ruháznám fel a félelmeimet, Istennek adom azokat. A megoldásom az, hogy amikor elmondom a félelmeimnek, hogy milyen nagy az én Istenem, Istenen gondolkodom – és nem a félelmeimen. És ez az, amikor a csoda megtörténik. Kérdések elmélkedésre: Mekkora a Magasabb Erőmről alkotott koncepcióm? Milyen gyakran fordulok a Magasabb Erőmhöz, amikor félek? Mik azok a dolgok, amiket azért tehetek, hogy kialakítsam magamban a szokást, hogy a dolgokat Istennek adjam át, amikor félek? Hiszem, hogy Isten megsegít, amikor éppen félelmek közt vagyok? Bízom-e abban, hogy a megoldások, amiket Isten ad a félelmeimre, valóban a legjobbak lesznek, vagy titkon mégis csak magamban bízom és azt akarom, hogy a dolgok a saját elgondolásom szerint történjenek? Milyen csodák történtek az életemben abból fakadóan, hogy az akaratomat a Magasabb Erőm gondjaira bíztam?

#félelemelengedése #bízomIstenben