társfüggőség
"...a kapcsolatfüggő kodependenciában a függő személy annyira beleolvad a másik emberbe, hogy szinte már vele azonosul – önazonossága összemosódik a másikéval."
Tágabb értelemben véve a társfüggőség emberektől, viselkedéstől vagy dolgoktól való kényszeres függés. Azon a téves feltételezésen alapszik, hogy megpróbál belső érzéseket uralni az által, hogy a befolyásán kívül álló embereket, dolgokat és történéseket próbálja kontrollálni. A társfüggő ember számára a kontroll vagy annak hiánya a tehetetlenség, központi kérdés az élet minden területén.
A kodependens ember nagyon könnyen függővé válik egy másik személytől. Ebben a kapcsolatfüggő kodependenciában a függő személy annyira beleolvad a másik emberbe, hogy szinte már vele azonosul – önazonossága összemosódik a másikéval. Élete kizárólag a másik körül forog, a másik személye és problémái minden figyelmét lekötik.
Ráadásul a kodependens olyanná válhat, mint a „megvadult” porszívó, nem csupán a másik embert vonzza magához, hanem bármilyen más szert is (főként alkohol, drogok) vagy dolgokat – pénzt, ételt, szexet, munkát. Folyamatosan küzd, hogy a benne lévő hatalmas érzelmi vákuumot betöltse.
-
A kodependens embernek legalább egy kényszeres viselkedése van, de lehet több is.
-
A kodependenst fogva tartják és sokszor meggyötrik azok a dolgok, amelyek gyermekkori családjában nem működtek.
-
A kodependens önbecsülése nagyon alacsony (és nagyon gyakran éretlen a jelleme is).
-
A kodependens meg van róla győződve, hogy boldogsága másoktól függ.
-
Pont ezért a kodependens túlzott és indokolatlan felelősséget vállal másokért.
-
A kodependens társával vagy a Nélkülözhetetlen Másikkal való viszonya mindkettőjük számára nagyon káros és egyáltalán nem kiegyensúlyozott.
-
A kodependens a tagadás mestere és „kiválóan” elfojtja az érzelmeit.
-
A kodependens olyan dolgok miatt aggódik, amelyeket nem tud megváltoztatni, ennek ellenére mégis megpróbálja.
-
A kodependens életét szélsőségek jellemzik, hullámvölgyekkel küzd.
-
A kodependens folyamatosan keres valamit, ami nagyon hiányzik az életéből.
Melyek a kodependencia ismérvei?
-
Önmagammal kapcsolatos jó érzéseim kizárólag a másik elismeréséből fakadnak.
-
A másik személy harcai kihatással vannak az én békességemre is. Minden idegszálammal azon vagyok, hogy megoldjam a másik problémáját és enyhítsem fájdalmát.
-
Minden figyelmem azon van, hogy a másik személy tetszésére legyek.
-
Minden figyelmem azon van, hogy a másik személyt védelmezzem.
-
Önbecsülésem abból táplálkozik, hogy megoldom a másik problémáit.
-
Önbecsülésem abból táplálkozik, hogy enyhítem a másik fájdalmát.
-
Félreteszem saját hobbimat és érdeklődésemet. Minden időmet a másik hobbijának és érdeklődésének szentelem.
-
A másik öltözködését, megjelenését az én vágyaim irányítják, mivel úgy érzem, hogy rám vet jó fényt az ő megjelenése.
-
A másik viselkedését a saját vágyaim irányítják, mivel úgy érzem, hogy a viselkedése rólam szól.
-
Nem vagyok tudatában a saját érzéseimnek, mivel a másik érzései uralnak.
-
Nem tudom, hogy én mit akarok, mert megpróbálom kitalálni, hogy ő mit akar, és nem kérdezem a véleményét. Valójában csak a feltételezéseimre hagyatkozom.
-
Minden jövőről alkotott álmom a másikhoz kötődik.
-
Az elutasítástól való félelmem irányítja mindazt, amit teszek vagy amit mondok.
-
A másik haragjától való félelmem irányítja mindazt, amit teszek vagy amit mondok.
-
Folyton valamit ajándékozok neki, mert ettől érzem biztosnak a kapcsolat fennmaradását.
-
Másokkal való kapcsolatom lassan elhal, mert kizárólag a másik személyre koncentrálok.
-
Minden értékrendemet feladom azért, hogy a számomra legfontosabb személyhez kapcsolódhassak.
-
Saját véleményemnél sokkal nagyobbra tartom a másik véleményét vagy azt, ahogy ő tesz dolgokat.
-
Saját életem minősége egyenesen függ a másik életétől.
A tagadó viselkedés ismérvei:
-
nehezemre esik felismerni saját érzéseimet;
-
alábecsülöm, eltúlzom, torzítom vagy tagadom igazi érzelmeimet;
-
teljesen önzetlen és mások jólétéért felelős személynek látom magam;
-
szó nélkül hagyom, hogy mások kihasználjanak;
-
úgy gondolom, hogy mindig odaadónak kell lennem, nem törődve saját jólétemmel;
-
nem tudok magamról gondoskodni, másokért viszont túlzottan felelősséget vállalok saját egészségem rovására is.