Az alázat nem az, hogy kevesebbet gondolok magamról, hanem hogy kevesebbszer gondolok magamra

Ó! Hogy az egó mennyire lázad az alázat gondolata ellen! „Ha alázatos vagyok, akkor semmi leszek. Eltűnök! Megkülönböztetett, más és jobb kell legyek, mint a többiek! Csak ha kiállok magamért, akkor lesz identitásom”, kiáltja. A helyreállásban a társaink erőteljes nemtetszését vívta ki, ha beadtuk a derekunkat az egónknak. Ma már találtunk egy jobb utat. Az alázat, mint sok más koncepció a helyreállásban, először gyengeségnek tűnik, de a végén kiderül, hogy az egyik legnagyobb erősségünk. Azáltal, hogy kevesebbet gondolunk magunkra, egy valóságosabb identitásunk jön elő, egy békésebb, és megelégedettebb önérzékelés, ami a mások iránti szolgálatra- és a másokhoz való kapcsolódásra-készségünk

Engedd el a régi ötleteidet - és még a jókat is

Amikor elkezdtem a helyreállást, a szponzorom mindig megkérdezte, hogy van-e valamilyen rejtegetett tervem. Ezek voltak azok a tervek és ötletek, amik olyan jók voltak, hogy úgy gondoltam, nem kell megosztanom vele. Mégis, amikor megtettem, elcsodálkoztam rajta, hogy mennyire téves az egész gondolkodásom – és nem csak a nyilvánvalóan hibás részei. Amit a helyreállás során megtanultam az az, hogy meg kell változtatnom a gondolkodásomat ahhoz, hogy jobban lehessek. A helyreállás előtt az összes gondolatom, ötletem, tervem sem tudott segíteni rajtam, hogy jól legyek (még a legjobb gondolataim sem). Erre mindig emlékeztet az idézet, hogy „a legjobb gondolataim juttattak el engem addig, hogy hel

Az elvárások előre kitervelt bosszúságok

Még mindig szeretem irányítani próbálni az embereket, helyszíneket, dolgokat. Annak ellenére, hogy az első lépés azt tanítja nekem, hogy erőtlen vagyok, a harmadik pedig ellát eszközökkel, hogy boldoguljak az élettel, még mindig azon kapom magam, hogy bosszús vagyok, ha a dolgok nem az elképzeléseim szerint alakulnak. Az elvárásaim azt jelzik, hogy még nem adtam át teljesen az akaratomat és az életemet Istennek. Ez azt jelenti, hogy elfelejtettem, hogy az én feladatom az, hogy jelen legyek és beleilleszkedjek Isten tervébe, az Ő dolga pedig az, hogy gondoskodjon az eredményekről. Mivel az elvárások mindig az eredményekre irányulnak, nem csoda, hogy könnyen bosszúsághoz vezetnek. Ma az elvá

Nem az én dolgom, hogy mások mit gondolnak rólam

Mennyi időt töltöttem azzal, hogy azon rágódjak, hogy mások vajon mit gondolnak rólam? A rövid válasz az, hogy túl sokat. A helyreállás előtt nem voltak határaim, nem érzékeltem önmagamat és azt, hogy hogyan érzek magam felől, az életemet pedig nagyban az határozta meg, hogy az emberek mit helyeseltek és mit nem. Nem voltam tudatában a bensőmnek, ami másoknak tetszett, vagy nem tetszett, mások hangulata és véleménye volt a belső iránytű, amit használtam, hogy az érzelmi életemet irányítsam. Kimerítő volt. „Tedd le a nagyítót és vedd kézbe a tükröt.” Az egyik legértékesebb ajándék, amit kaptam, az a szabadság és bíztatás, hogy felfedezzem és igazoljam az érzéseimet. Ez a folyamat akkor kezdő

A különbség a saját akaratom és Istené között...

... az, hogy az enyém eleinte könnyű és a végén nehéz, Istené viszont eleinte nehéz és a végén könnyű. Egy tökéletes példa erre az idézetre a program maga. Sokkal könnyebb volt azt akarni, hogy az életem változatlanul folyjon tovább, mint elkezdeni dolgozni a programon és a lépéseken. Természetesen amit én akartam, az kezdetben könnyebbnek tűnt, de mennyire nehéz is volt az az út! Isten akarata a számomra ezzel szemben az volt, hogy helyreálljak, és noha ez kezdetben nehéz volt, ma az életem összehasonlíthatatlanul jobb és az élet valóban könnyebb. A legnagyobb probléma az akaratommal, hogy legelőször is rólam szól. Azzal csap be, hogy akkor tudok majd másokon segíteni, ha előbb azzal törőd

KAPCSOLAT

© 2020 HELYREÁLLÓ CSOPORT