Amikor elkezdtem a helyreállást, a szponzorom mindig megkérdezte, hogy van-e valamilyen rejtegetett tervem. Ezek voltak azok a tervek és ötletek, amik olyan jók voltak, hogy úgy gondoltam, nem kell megosztanom vele. Mégis, amikor megtettem, elcsodálkoztam rajta, hogy mennyire téves az egész gondolkodásom – és nem csak a nyilvánvalóan hibás részei. Amit a helyreállás során megtanultam az az, hogy meg kell változtatnom a gondolkodásomat ahhoz, hogy jobban lehessek. A helyreállás előtt az összes gondolatom, ötletem, tervem sem tudott segíteni rajtam, hogy jól legyek (még a legjobb gondolataim sem). Erre mindig emlékeztet az idézet, hogy „a legjobb gondolataim juttattak el engem addig, hogy helyreállásra van szükségem”. Számomra a helyreállás azt jelenti, hogy elengedem minden régi ötletemet – még a jókat is, és a programban felhagyok énem ezen részével. Igazából ma, mikor van egy jó ötletem, ez egy kis figyelmeztetés egyben, hogy a legjobb, ha megbeszélem valakivel. Amikor ezt teszem, rájövök, hogy a gondolkodásom még nem teljesen helyes. Hála Istennek, hogy ezt nem egyedül kell csinálnom! Kérdések elmélkedésre: Milyen rejtett terveim voltak a helyreállás elején? Milyen jó ötleteim vannak jelenleg – ötletek, amik olyan jók, hogy még senkinek sem beszéltem róluk? Kivel beszélek rendszeresen, aki bepillantást nyerhet a gondolataimba? Mostanában beszélgettem így valakivel? Annak ellenére, hogy visszatértem a józanságba a függőségemből, látom, hogy a gondolkodásomat hogyan befolyásolta a betegség? Milyen régi ötleteimhez ragaszkodom titokban még mindig? Mit kellene tennem ahhoz, hogy elengedjem ezeket?