"Először 33 éves koromban találkoztam a Helyreállással. Akkor már pár hete megfogalmazódott bennem, hogy ha lenne valami, amit minden nap tehetnék azért, hogy jobban legyek, megtenném, csak azt nem tudom, mi az. Ebben az időszakban már ismét hónapok óta szorongás gyötört, reggel egy adrenalin-sokkal indult a napom és sokszor úgy éreztem, hogy nagyon kell taposnom a vizet a lábammal ahhoz, hogy a fejem a felszín fölött maradjon és ne süllyedjek depresszióba. Akkoriban már 8 éve dolgoztam ugyanott, és már rég látszott, hogy mellékutcában parkolok. Tovább kellett volna lépnem, de túlságosan féltem a váltástól, úgy éreztem, nincs hozzá erőm. Már 4 éve éltem akkor egyedül, ebbe is belefáradtam, nem tudtam, létezik-e olyan férfi, akit társamnak el tudok fogadni.
Amikor eljutottam a Helyreállásba, rögtön láttam, hogy nekem szól. Itt arról van szó, amitől én is szenvedek. Két évig jártam ide és az aprólékos szembenézések, múltam nehézségeinek feldolgozása, a segítség elfogadása és a változások az életemben az alábbi eredményeket hozták:
Megtanultam nem ütni és nem hibáztatni magam akkor, ha valamit elszúrok.
Megtanultam, hogy az, hogy látom vagy rájövök egy hibámra, az egy lehetőség, hogy máskor másképp, jobban csináljak valamit. És hogy nem kell szégyellnem magam és másnak sem kell hagynom, hogy megszégyenítsen, ha hibázok.
Megtanultam, hogy nincs szükségem külső keretekre ahhoz, hogy értelmesen éljek. Képes vagyok belső indíttatásból élni és belülről felszínre hozni a rendezőelvet, amivel az életemnek struktúrát adok.
Megtanultam, hogy - bár nem tartom magam született vezetőnek -, de tudok vezetni másokat azokban a dolgokban, amiket én már megtanultam, vagy amiben képes vagyok előre menni és irányt mutatni."
Marcella 37 éves, 1 kislány anyukája, kiegyensúlyozott boldog házasságban él.