Csak két eset van, amikor el kellene menned a helyreállás csoportra: amikor van hozzá kedved és amik

Nehéz együtt élni egy olyan betegséggel, amely elhiteti veled, hogy nem is vagy beteg. A csoporttalálkozók közötti időben, mikor nagyon elfoglalt vagyok, könnyű úgy gondolnom a csoportra járásra, mint teherre. „Jól vagyok. Nem akarok inni (vagy azt tenni, ami miatt a helyreállásra szükségem van) – már évek óta nem tettem. Túlságosan sok dolgom van most egy csoporthoz.” Ez az a fajta hozzáállás, ami miatt nagy bajba kerülhetek. Az egyik legértékesebb lecke, amit a programban tanultam, hogy amit a fejem mond, azzal ellentétesen cselekedjek. Valójában megtanultam, hogy éppenséggel akkor mondja azt a fejem, hogy nincs szükségem a csoportra, amikor NAGYON IS szükségem van arra, hogy elmenjek. És

Ha másban felfedezed, te is azt teszed!

Ó, hogy mennyire könnyen ítélek meg másokat és találok bennük hibát. A program előtt meglehetősen önelégült voltam. Meg tudtam látni és el tudtam mondani, hogy mit csinálnak rosszul mások, de meglehetősen vak voltam a saját hibáimra. Olyan könnyű volt ujjal mutogatni, de a programban megtanultam, hogy amikor ezt teszem, akkor négy ujj mutat vissza rám. Ahogy haladtam előre és egyre inkább ráébredtem saját magamra, megtanultam, hogy könnyű megtalálni másokban bizonyos hibákat, mert gyakran nekem is ugyanaz a hibám. Ez elég nagy felismerés volt. Minél régebben dolgozom a helyreállásomon, annál igazabbnak találom ezt a mondást. Valójában, ha manapság azért szidok valakit, mert nem használja a

Az érzések nem tények

Amikor még új voltam a programban, a szponzorom egyfolytában azt mondta nekem, hogy az érzéseim nem tények – csak érzések. „De az tény, hogy érzem őket”- vitatkoztam. Sokba került az nekem, hogy önfejű voltam, mivel az érzéseim gyakran úgy átgázoltak rajtam, mint egy tehervonat, és messzire vonszoltak magukkal. Miután egy ideje már csináltam a helyreállás programot, kezdtem rájönni, hogy az érzéseim csak akkor válnak tényekké, mikor ezek alapján cselekedtem. Rájöttem, hogy RENDBEN VAN, ha depressziósnak érzem magam, de ha emiatt egész nap ágyban maradok, akkor az érzéseim valóban ténnyé válnak az életemben. Ez megtanított engem arra, hogy lehetnek érzéseim, amik alapján nem cselekszem, vagy

Honnan tudod, hogy a gödör legmélyére értél?

Amikor abbahagyod az ásást. Évekig a kényszeres ivás vezérelt. Először kontrolálni próbáltam, de kis idő múlva teljesen az uralma alá kerültem. Az alkoholizmus mély érzelmi, szellemi és fizikai mélységbe vitt engem és csak akkor kezdtem el felépülni, amikor átadtam magam ennek a programnak. A józanságban rájöttem, hogy még mindig bennem él az ivási kényszer és más területeken is mélyponton vagyok. A helyreállás kezdetén a kényszeres gondolkodás sokszor a mélybe húzott, és amikor valamit végre valahára elengedtem, az általában mély sebeket hagyott rajtam maga után. A helyreállásom egyik ajándéka, hogy megtanultam, hogy dönthetek úgy, hogy abbahagyom az ásást. Amikor a kényszeres gondolkodás

KAPCSOLAT

© 2020 HELYREÁLLÓ CSOPORT