Helyreállás

Írta: Lory Rentzel

Dávid és Ken egy gyülekezeti nyári táborban találkozott először. Mindketten ugyanazt a feladatot kapták, hogy vezetői legyenek az egyik barakkban a negyedikes fiúknak. Dávidnak már az első nap szembetűnt, hogy Ken mennyire lazán kezeli a csoportot. „Nem is csoda” - gondolta. Dávid „Csak rá kell nézni erre a srácra: atlétatermetű, jóképű és lerí róla, hogy rátermett vezető.” Meg is lepte Dávidot, hogy egyik nap Ken meghívta kosarazni. Utána kólával hűsítették magukat és sztorikat meséltek a negyedikesekről. Dávid hamar belelkesedett Ken humorérzékétől, akiből dőlt a kacagás. Hét végére már mindenki tudta, hogy Dávid és Ken nagy haverok lettek.

Dávidnak már előtte is voltak magához hasonló zárkózott könyvmoly barátai, de ilyen, mint Ken, még egy sem. Az ő révén Dávid is egyből népszerűbb lett a lányok között, sőt a negyedikes srácok is jobban tisztelték. Dávidnak viszont semmi sem okozott akkora örömöt, mint amikor egyszerűen csak élvezhette Ken társaságát.

Tény és való, hogy néha olyan intenzív érzelmek kerítették hatalmába, hogy maga is megijedt. Amikor Kennek egy napra el kellett mennie családi ügyeket intézni, elég nehezen tudott a tábor dolgaira koncentrálni. Aznap este nem is tudott addig elaludni, míg meg nem hallotta, hogy Ken autója bekanyarodik a tábor kavicsos útjára. Dávid akkor is ideges volt és zavart, amikor két lánytanácsadóval együtt mentek el egy kis kikapcsolódásra. „Ha 10:30-ig sikerül valahogy lerázni a lányokat, akkor még mindig kettesben tudok Kennel maradni egy órácskára.” - gondolta magában. Úgy tűnt, mintha Ken ezekből az érzelmekből semmit sem venne észre. Nyár végén és együtt utaztak haza. Még másfél nap sem telt bele, Dávid engedett a belső kényszernek, és felhívta Kent, aki második csöngésre felvette a telefont, és válasza gyors volt: „Dávid? Na, figyelj ide, most nagyon sok dolgom van. Tudod mivel jár az iskolakezdés... majd hívlak, ha minden lezajlott.” Dávid letette a telefont, és arcát kezébe temette. Úgy érezte magát, mint akit mellbe vágtak. „Nem teheti meg ezt velem Ken.” - gondolta.

Amikor Allison befogadta Krisztust megváltójának, úgy érezte, hogy a társadalom senkiföldjén kell ezután tengődnie. A lány addigi életére jellemző drogozás, bulik és erős italok nem igazán készítették őt elő a csendesebb hívő közösségi életritmusra. „Unatkoztam és magányos voltam.” - mondta - „és ekkor jött egy fiú.”

Allison főiskolás korában a gólyabálon találkozott először Jake-kel. Azóta Jake megtért, amikor pedig meghallotta, hogy Allison is keresztyén lett, azonnal felújította vele a kapcsolatot.

„Jó volt Jake-kel együtt lenni. Megtérésünk előtt hasonló volt a helyzetünk, neki tehát nem kellett különösebben magyarázkodnom.” - mondta Allison.

„Nem volt köztünk szerelem, nem is vonzódtunk egymáshoz, mégis mindig együtt voltunk.”

Jake barátsága jó védelmet nyújtott önbizalmának, így aztán szívesebben ment hívők társaságába is. Egyik vasárnap a délelőtti istentiszteleten odasúgta Jake-nek: „Mi lenne, ha Jillt és Alant is magunkkal vinnénk a tanyára?” „Nem ezen a héten!” - válaszolta a fiú, és sértetten nézett vissza - „Mi van Allison, már unod a társaságomat?” - mondta. Később aztán kávézás és palacsinta evészet közben elmondta a lánynak: „Tudod, a legtöbb hívővel nincs közös beszédtémám. Fogalmuk sincs róla, milyen is az élet valójában. Te más vagy. Bonyolult problémáimra nem próbálsz egyszerű válaszokat adni. Szükségem van rád, Allison.”

Jake dicsérete hízelgő volt, de egyre jobban érezte, hogy a beszélgetéssel töltött órák hosszú sora egyre jobban kimeríti és nyomasztja. Barátja szeretett volna lenni Jake-nek, de más hívőknek is. Úgy látszott, hogy a kettő együtt nem megy.

Egyértelműen látszott, hogy Sarah és Mary között komoly barátság alakul ki attól a perctől kezdve, mióta szomszédok lettek. Sok mindenben közös volt az érdeklődési körük és az Úr iránti szeretetük. Sarah úgy érezte, hogy Mary mindenkinél jobban megérti őt. Még férje, Bill sem tudta biztosítani számára azt a közelséget, amit Mary. Mary férjével, Tommal boldog házasságban élt, de Tomot az üzleti pálya gyakran elszólította otthonról. Mary sok szeretettel, készségesen törődött Sarah-val. Úgy tűnt, hogy Sarah-nak tényleg szüksége is van erre.

A megrázkódtatás akkor következett be, amikor érzelmileg és testileg is összefonódva találták magukat. Előtte egyikük sem gondolta volna, hogy homoszexuális hajlamú érzelmei lennének. Mindketten szerették az Urat és figyelmesek voltak férjükhöz. Barátságuk Krisztus központúnak tűnt, újra és újra együtt olvasták a Bibliát és imádkoztak. Miért nem állította meg őket Isten, ha helytelen volt az, amit csináltak? Most, hogy ennyire közel kerültek egymáshoz, el sem tudták képzelni az életüket egymás nélkül. „Most aztán mit tegyünk?” - tépelődtek.

Mi az érzelmi függőség?

Hogyan végződhettek ennyire ártalmasan és zavarosan ezek a látszólag egészséges és először építő barátságok? A kapcsolat mindhárom esetben akkor vett romboló fordulatot, amikor belépett a képbe az érzelmi függőség.

Érzelmi függőség akkor kezdődik, amikor valakiben kialakul az a meggyőződés, hogy a másik személy állandó jelenléte nélkülözhetetlen az életében. A függőség más esetében pedig a személyt belső kényszer hajtja, hogy a másikról mindenáron gondoskodnia kell saját biztonságérzetének elérése érdekében.

Ez a túlzott törődés különféle formában jelentkezik: lehet figyelemfelkeltés, odafigyelés, csodálat, tanácsolás, bátorítás, kettesben eltöltött idő.

Bármennyire is csodálatosnak tűnhet első látásra az érzelmi függőségi kapcsolat, mégis sokkal nagyobb kötelék, mint azt sokan képzelik. Akár van testi kapcsolat köztük, akár nincs, a bűn rögtön felüti a fejét, mihelyt a barátság függőséggé alakul át. Ugyanakkor mindannyiunkban benne van az a mélységes vágy, amit Isten oltott belénk a bensőséges baráti kapcsolat után. Honnan tudhatjuk, hogy megengedett módon elégül-e ki a hiányérzetünk? Fel lehet-e ismerni azt a határt, melyet átlépve kapcsolatunk függőséggé válik?

Hogy különbséget tudjunk tenni a normális és egészséges kölcsönös kötődések, valamint az egészségtelen egymástól függés között, nézzük meg azokat a tényezőket, amelyek a függőségi kapcsolatot kialakítják és fenntartják. Hogyan és miért kezdődik, és miként állandósul a kötődés? Az érzelmi függőség valószínűsége akkor áll fenn, amikor egy kapcsolatban bármelyik fél:

Rendszeresen féltékeny és birtoklási vággyal lép fel, azt szeretné, ha a másik kizárólagosan az övé lenne, más embereket kapcsolatuk veszélyeztetőjének tekint;
Túlhangsúlyozza a barátjával kettesben eltöltött idő fontosságát, és csalódott ha ez nem sikerül;
Minden ok nélkül kedvetlenné, ingerültté és elkeseredetté válik, ha csak egy kicsit is elhúzódik tőle a barátja;
Más baráti kapcsolatok már nem is érdeklik;
Romantikus érzelmek vagy szexuális vágyak keltette fantáziája megindul, ha erre a személyre gondol;
Gondolatai csak a másik külső megjelenése, személye, problémái és érdeklődési köre foglalkoztatja;
Nem hajlandó sem rövid, sem hosszú távon tervezni úgy, hogy ne venné bele a másikat;
Képtelen reálisan látni a másik hibáit;
Több testi vonzalmat mutat, mint ami egy barátságban helyénvaló;
Beszélgetésekben gyakran hivatkozik a másikra, jogosnak érzi, hogy a „nevében” beszéljen;
Barátja iránt olyan bizalmaskodást tanúsít, amely másokat zavarba hoz és jelenlétükben kényelmetlenül érzik magukat.

Lényeges különbségek vannak az egészséges és az egészségtelen kapcsolatokban. Egy egészséges kapcsolat önzetlen és szabad. Mindkét fél vágyik arra, hogy másokat is bevonjon közös tevékenységeikbe. Örül, ha a barátja mással is jól kijön. Helyes baráti viszonyban ara igyekszünk, hogy a másikban rejlő lehetőségek minél jobban kiteljesedjenek, szélesedjen az érdeklődési köre, és a tudása.

A normális kapcsolatban hatnak ránk azok a dolgok, amelyeket barátunk tesz vagy mond, de ezekre kiegyensúlyozottan reagálunk.

Ezzel szemben a függőségi kapcsolat megrögzött kölcsönös stagnálást eredményez és korlátozza a személyiség kiteljesedését. Érzelmi függés esetén barátunk természetes jelzéseit túlreagáljuk, vagy a felhőkben járunk, vagy a keserűség vermébe kerülünk. Természetes dolog, ha közeli barátunk elköltözik, akkor szomorúságot és veszteséget érzünk. Függőségi kapcsolat esetén ilyenkor az egyik partnert foglyul ejti a kín, a pánik és az elkeseredés. Az egészséges baráti kapcsolat örömteli, gyógyító és építő, az érzelmi függőség viszont megkötözöttséghez vezet.

Az érzelmi függőség kialakulása

Az érzelmi kötődés a legtöbb embert meglepetésként ér. Például Mary és Sarah esetében mindaddig nem látták a veszély közeledtét, amíg csapdába nem estek. De a függőség nem a semmiből bukkan elő. A megkötöző kapcsolatokat a személyiségünkben meglévő és helyzetünkből adódó tényezők váltják ki. A múltból megmaradt bűnök, sérülések szintén sebezhetővé tesznek. Ha ezeknek a kiváltó okoknak tudatában vagyunk, jelezhetnek is, hogy mikor kell különösen óvatosnak lenni a kapcsolatainkban.

Ki hajlamos rá?

Kellő mértékű külső nyomás és bizonyos körülmények hatására bárkivel megtörténhet. Különösen azok fogékonyak rá, akiknek rossz családi körülményeik voltak, például rendszeres volt a részegség és a bántalmazás. Ugyanakkor van néhány általános személyiségvonás is, amely állandóan vonz másokat és függőséget teremt.

Kezdetben a két fél közül az egyik azzal az igénnyel lép fel, hogy „legalább mi feltétlen tartsunk össze”. Ez jól esik annak, akinek szüksége van figyelemre, védelemre vagy a partnertől felajánlott erőre. Ezek a következő variációkban fordulhatnak elő: tanácsadó/problémákkal küzdő személy, „uralkodó egyén”/irányítást igénylő személy, tanár/diák kapcsolat. A függőségi kapcsolat kialakulhat ellenkező és azonos nemű emberek barátságában is. Bár úgy tűnik, hogy az ilyen pároknál az egyik személy erős, a másik szükségben lévő, valójában mégis két szükségben lévő emberről van szó. Az „erős” félnek mélységes hiányérzete, hogy valakinek nélkülözhetetlen legyen, mégis sokszor éppen a gyengébb fél uralja a kapcsolatot. Ezt egyértelműen bizonyítják az olyan esetek is, amikor az alkoholistán segíteni szándékozó maga is iszákos lesz, és az ittas ember kedélyhullámzásai és bántó magatartása eluralkodik rajta (Melody Beattie, Codependent No More [SanFransisco Calif.: Harper&Row, 1987], pp. 61). Még egy kiegyensúlyozott barátság is érzelmi függőséggé alakulhat, ha megváltozik a „felállás”.

Mikor vagyunk leginkább kiszolgáltatva?

Életünk bizonyos időszakaiban elfog a bizonytalanság, és ilyenkor készek vagyunk megragadni bármit, ami biztonságérzetet nyújthat. Például fogékonyak vagyunk krízishelyzetekben: szakítás, közeli hozzátartozó halála, munkahely elvesztése. Átmeneti időszakokban: új munkahelyre történő beilleszkedés, költözés utáni letelepedés, eljegyzés vagy újraházasodás, iskolakezdés, megtérés. Kiemelkedő stresszhatások: valamilyen távollét utolsó hete, határidős munka, betegség a családban vagy saját testünkben, ünnepek, pl. Karácson. Akkor is hajlamosak vagyunk ilyen kapcsolatra, ha távol vagyunk a családunktól, a napi megszokott feladatainktól, a biztonságostól: vakáció, kempingezés, konferencia, börtön, katonai szolgálat, vagy akár még a missziómező is. Végül pedig védtelenek vagyunk, ha unatkozunk és éppen depressziós időszakunkat éljük.

A bajmegelőzés legjobb módja, ha felismerjük, hogy ezekben az időszakokban kifejezetten támogatásra szorulunk. Előre átgondolhatjuk azt az egészséges módot, ahogyan várható hiányérzeteink beteljesülhetnek. Elmondhatjuk terheinket egy kisebb imacsoportnak, rendszeres beszélgetéseket tervezhetünk a lelkipásztorral vagy lelki tanácsadóval, szorosabbra fűzhetjük családtagjainkkal a közösségünket, és ami a legfontosabb: külön beiktatott csendességekkel ápoljuk Jézussal a kapcsolatunkat imában és Biblia tanulmányozásban is. Érdemes barátainkkal is tudatnunk, hogy szükségünk van a támogatásukra! Csak akkor alakul ki a probléma, ha túlontúl csak egyetlen barátra támaszkodunk.

Miért vagyunk hajlamosak a függőségre?

A függőségi kapcsolatban egyik vagy mindkét fél emberi személytől és nem Jézustól várja el, hogy legalapvetőbb hiányérzeteit a szeretet és a biztonság iránti vágyat kielégítse. Ez a kötődés mindaddig fennáll, amíg az alapját képező szellemi és érzelmi probléma meg nem oldódik.

Például tényezője lehet sóvárgás is, amely olyan személy birtoklása után vágyik, akit Isten nem adott nekünk. Másik okozója a bálványozás, amikor Isten helyett valaki más kerül életünk középpontjába. Kerülhetünk olyan helyzetbe is, hogy lázadunk: amikor nem vagyunk hajlandók életünk bizonyos területeit kiszolgáltatni Istennek. Elfoghat a bizalmatlanság is, ha hitetlenül fogadjuk, hogy Isten minden hiányunkat betölti, amennyiben szerinte élünk.

Esetenként a múltban ért sérülések miatt alacsony az önbecsülésünk, kitaszítottnak érezzük magunkat, nagyon vágyunk a szeretetre, de hiába. Keserűséget és neheztelést érzünk azok felé, akik megbántottak. Mindezeket a bűnöket és sértéseket meg kell vallani és ezekből meg kell gyógyulnunk, mielőtt megtapasztalnánk az igazi szabadságot. A gyógyulás történhet valamelyik testvérnek a jelenlétében segítséggel is, vagy az Úrral négyszemközt csendességben, amikor megvalljuk ezt a területet és imádkozunk érte.

Kapcsolattartás manipulációval

A manipuláció ronda szó. Egyikünk sem szeret arra gondolni, hogy ebben valaha is bűnösnek találtatik. Ennek ellenére, amikor az érzelmi függőség kialakul, gyakran a manipuláció lesz az összetartó erő.

Gyakorlati módon így határoznám meg: manipuláció az, amikor valaki megtévesztően vagy közvetett eszközökkel próbál irányítani másokat vagy körülményeket.

A Webster értelmező szótár a manipulációról azt írja, hogy „...alattomos, ármányos, nem egykönnyen felismerhető módon működik, és sokkal veszélyesebb, mint amilyennek látszik”.

A manipulációnak számos formája létezik, mégis csak azt a néhányat említem, melyet láttam már a kezdet kezdetétől:

Pénz: pénzügyek és személyes tulajdonú tárgyak, ingatlanok összefonása, összeköltözés;
Ajándékozások: minden különösebb alkalom nélküli gyakori ajándékozások;
Ruházkodás: egymás ruháinak viselése, a másik öltözködési stílusának utánzása;
Romantika: költemények, zene vagy más romantikus módok azért, hogy a másikból érzelmi reakciókat váltson ki;
Testi ráhatások: jelbeszéd, gyakori ölelések, simogatások, könnyed veregetések, hát és nyak masszírozása, csiklandozás, birkózás;
Szemkontaktul: bámulás, jelentőségteljes vagy csábító pillantások, ellenkező esetben a szemkontaktus visszautasítása, kerülése „megtorlás” céljából;
Hízelgés és dicséret: „Te vagy az egyetlen, aki engem megért.”, „Nem is tudom, mit csinálnék nélküled!”;
Szóbeli provokációk: kacérkodás, flörtölés, kötekedés, különleges becenevek használata, utalások olyan dolgokra, amelyek mindkettőjük számára különös jelentőséggel bírnak; másokat kizáró titkos nyelv használata, amit csak ők értenek;
Őszinteség hiánya: a negatív érzelmek elfojtása, az eltérő vélemény kinyilvánításától való félelem;
„segítség igénylése”: tudatos problémagerjesztés vagy eltúlzás úgy, hogy magára vonja a figyelmet, kivívja az együttérzést;
bűntudat: bűntudatkeltés a másikban, ha elvárásait nem teljesíti: „Ha szeretsz, akkor...” Tegnap este fel akartalak hívni, de tudom, milyen sok munkád van, és nem akartalak zavarni.”;
fenyegetőzések: pl. öngyilkossággal; a visszaesés is lehet a manipuláció egyik módja (bár minden öngyilkossági szándékot komolyan kell venni!);
duzzogás, merengés, hideg hallgatás: a másik „Mi a baj?” kérdésére a függőségben lévő sóhajtva azt feleli, hogy „Semmi...”;
a másik fél kapcsolatainak aláásása: elhiteti, hogy a többiek nem is törődnek vele, partnerének barátai közül szerez barátot, ezzel is ellenőrizni akarja a helyzetet;
elbizonytalanítás: ellenkezés, a másik gyenge pontjainak támadása, szakítással való fenyegetés;
időtényező: a másik idejének lekötése, egymástól független tevékenységek akadályozása.

Fontos megjegyezni, hogy ezek között vannak olyanok is, amelyek önmagukban véve nem bűnösek. Egy őszinte dicséret és bátorítás, ajándékozás, ölelés és érintés fontos eleme az Isten szerinti barátságoknak is. Teljesen helyénvaló a romantikus gesztus és bizonyos bizalmaskodás a házasság és a jegyesség során, időnként még a komoly udvarlás is.

Valójában az érzelmi függőség házaspári kapcsolatban is előfordulhat és tanácsolást igényel. Mélyebben azonban ezzel hely szűke miatt itt nem foglalkozunk.

Ha megnézzük a fenti felsorolást, látjuk, hogy szükségünk van arra, hogy a Szent Szellem világítson erre rá, és vizsgálja meg a szívünket. Ezek a magatartásformák akkor válnak manipulatívvá, amikor öncélúan, tudatosan használjuk fel arra, hogy a másikat uralmunk alatt tartsuk, ezzel pedig bűnös reakciókat váltunk ki belőle.

Miért nehéz elszakítani az érzelmi szálakat?

Még abban az esetben is nehéz ezzel szakítani, ha mindkét fél felismeri kapcsolatuk egészségtelenségét. Gyakran megtörténik, hogy a szakítás kezdeményezése csak azt váltja ki, hogy újra egymásnál kötnek ki. Bizonyos ideig még a szakítás után is hatása alatt maradnak. Nézzük meg, melyek lehetnek azok az okok, amiért ezek a szálak olyan makacsak.

Először is, még az olyan fájdalmas kapcsolat is, mint a függőség, bizonyos elégedettséggel tölt el. Érzelmi biztonságot ad: a függőség megadja azt az érzést, hogy van legalább egy kapcsolatunk, amelyre számíthatunk, és legalább egy valakihez hozzátartozunk.

Kielégítheti a bennünk lévő meghittség, melegség és ragaszkodás iránti vágyat.

Énünket büszkeség tölti el, mihelyt valaki csodál bennünket vagy vonzódik hozzánk. Azt is élvezzük, ha valakinek szüksége van ránk.

Az ilyen kapcsolat ráadásul izgalmas és romantikus is lehet, főként ha az élet e nélkül valójában elég unalmas. Tény az, hogy a kapcsolatban jelentkező hullámzások önmagukban véve is megkötözhetnek. Ráadásul menekülést jelenthet a személyes problémákkal való szembesülés felelőssége elől is az, ha túlzottan leköt a kapcsolat fenntartása.

Végtére pedig sokat nem ismernek más kapcsolattartási módot. Félnek feladni a megszokottat az „ismeretlenért”. A szakítás nehézségét az attól való félelem okozza, hogy elveszti megelégedettségének forrását.

A másik ok, amiért nehéz vele szakítani, hogy nem egyértelműen látszik bűnösnek. A bennünket körülvevő kultúra a feje tetejére állította azt az igazságot, hogy „Isten a szeretet”, így jelentése megváltozott: „A szeretet az Isten”. A modern történelemben a romantikus vagy érzelmi szeretetet öntörvényűen fogják fel. Ha „szeretsz” valakit (vagyis intenzív romantikus érzelmeid vannak iránta), akkor bármi megbocsátható, amit vele teszel. Ebből a szempontból a függőségi kötődés gyönyörűnek, sőt csodálatosnak látszik. A kötődést könnyű ésszerűsíteni főként akkor, ha nem jár szexuális együttléttel. A szeretet gyengéd érzései és a barátság általában jó kifogás az intenzív féltékenységre és a birtoklási vágyra, ami a függőség velejárója.

Sokszor még azt is képtelenek vagyunk meglátni, hogyan választ el egy függőségi kapcsolat Istentől. „Mióta Jackie-t ismerem, többet imádkozom, mint előtte bármikor.” Mondta egy nő. Csak később vallotta be, hogy nagyon ritkán fordult elő, hogy Jackie-n kívül másért is imádkozzon. Amikor valaki azt mondja, hogy „Ez a személy engem közelebb hoz az Úrhoz”, általában az történik, hogy az érzelmi függőség kellemes jó érzést nyújt, és ez biztosítja „Isten közelségének” álarcát. Ha a barát egy picit is elfordul, Isten máris túl messzinek tűnik.

Harmadszor, a problémák gyökere nem oldódik meg. Lehet, hogy szakítással vagy elköltözéssel akarunk véget vetni egy függőségi kapcsolatnak. Azonban ha még mindig maradnak begyógyulatlan sebeink, hiányérzeteink, akkor hamarosan ismét bele fogunk esni egy másik függőségi kapcsolatba, vagy visszatérünk ahhoz, amit megszakítottunk. Amikor csak a felszíni tüneteket kezeljük ahelyett, hogy a valóságos problémával foglalkoznánk, szabad utat hagyunk a következő csapdához.

Negyedszer, szellemi megtévesztés áldozataivá válnak, akik szándékosan mennek bele valamilyen függőségi kapcsolatba. Sátáni zsarnokságnak tesszük ki magunkat, amikor figyelmen kívül hagyjuk a Szent Szellem helyreigazítását. Kezdetben jónak látszik ugyan az, ami rossz, és az igazság hazugságnak hangzik (lásd pl. Római levél 1. részét).

A függőséggel való szakítás során a szabadulás folyamatában sokszor figyelmen kívül hagyjuk a szellemi hadviselés fontosságát: imádkozás, böjt és szabadítás. Ha az érzelmi kötelékek mélyre nyúlnak az életükben, és ráadásul még szexuális bűnben is éltek, szükség van arra, hogy a kettőjük között kialakult megkötözöttségeket megtörjük. (Ez alól kivétel a házassági kapcsolat.) Ha az érzelmi függőség uralja az illető életét, akkor a köteléket az összes múltban kialakult kötöző szokásokkal együtt kell elvágni. Ez a bűn folytatódni fog, ha szellemi oldalról nem bánunk vele komolyan.

Ötödször, nem akarnak szakítani kapcsolatukkal. A tanácsadók, pásztorok és szolgálattevők vezetői tudják, hogy milyen kiábrándító, amikor minden elképzelhetőt megtesznek a tanácsadásban, mellette állnak, közbenjárnak a tanácsoltért, és csak utólag veszik észre, hogy az illető nem is akar változni. Az érzelmi függőségben lévő emberek sokszor azt mondják, hogy szeretnének megszabadulni, de igazából csak attól a nyomasztó felelősségérzettől akarnak szabaddá válni, ami attól van, hogy semmit nem tesznek problémájuk megoldása érdekében. Azt remélik, hogy ha a tanácsadóval beszélgetnek, akkor megkönnyebbül a lelkiismeretük. Közben pedig arra vágynak, hogy a kapcsolat tovább folytatódjon. Néha azért nehéz megtörni az érzelmi függőséget, mert az érintett személyek ezt nem akarják.

A függőségből kivezető út

Majdnem minden ember hajlamos arra, hogy az élethez szükséges biztonságot más emberektől akarja megkapni. Miután újra és újra beleütköztünk az érzelmi függőség okozta ismétlődő bánatba és csalódottságba, kiéhezünk valamire, ami igazán megelégít. Kapcsolatainkban megelégedettségre és nyugalomra vágyunk, de hogyan szakítsunk a régi beidegződésekkel?

Mielőtt rátérnénk az érzelmi függőség legyőzésének lépéseire, meg kell értenünk egy fontos igazságot: nincs semmilyen formula, amely átformálná az életünket. Nem lehet megváltoztatni „tíz könnyű lépés” betartásával azt a függőségi hajlamot, amely eddig kísérte az életet. Jézus Krisztus vágyik arra, hogy mindannyiunkban bensőséges és egyedi munkát végezzen el Szent Szellemének ereje által. Akkor következik be a változás, ha engedünk neki és együttműködünk vele ebben a munkában.

Azok a vezérelvek, amelyekkel itt foglalkozunk illusztrálják, hogyan működött Isten egyes emberek életében, kihozva őket az érzelmi függőségből. A javaslatok egy része arra vonatkozik, hogy hogyan lehet egy konkrét függőségből kiszabadulni, a többi pedig a rossz beidegződésekkel való szakításra vonatkozik. Mindegyik más-más megvilágításban láttatja a teljes képet: azt, hogy el kell fordulni a bűnös természetünkbe gyökerező kapcsolataink régi formáitól, melyek önző szükségleteinket elégítik ki, és meg kell tanulni új módon viszonyulni az emberekhez úgy, mint akik „új teremtések Krisztusban” (2Kor 5:17).

Újrakezdés, határozzuk el, hogy őszinték leszünk.

Nagyon gyakran azért nehéz a függőséggel szakítani, mert megtéveszt bennünket: nem tartjuk bűnnek. Ez a tévedés lelepleződik, ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, és beismerjük, hogy túlzottan kötődünk valakihez, valamint beismerjük, hogy ez bűn. Ezután Isten előtt is őszintén be tudjuk vallani bűnünket. Nem kell takargatni a bennünk lévő zűrzavart, haragot vagy bármilyen más érzelmet. Egyszerűen öntsük ki neki a szívünket és kérjük meg, hogy segítsen engedelmeskednünk ebben a témában.

Következő próbatétel, hogy őszinték tudjunk lenni egy másik személyhez. Felkereshetünk érett keresztyén testvért és megvallhatjuk neki: „Tudod, nagyon küszködöm az érzelmeimmel. Vonzódok az egyik társamhoz az evangelizáló csoportunkban. Egyre jobban kötődöm hozzá. Imádkozhatnánk ezért?” amint így a „világosságban járunk” megtisztulhatunk, és bocsánatot kérhetünk. Minél őszintébben vagyunk, annál alaposabb lesz a tisztulás. Ahhoz, hogy ezt elmondjuk, olyan szilárd, megbízható keresztyént érdemes választani, akit érzelmileg nem érint az említett helyzet. Ő imában közben tud járni értünk, beszámoltathat, főleg akkor, ha meg is kértük, hogy időnként kérdezze meg, hogyan mennek a dolgok. Különösen óvatosnak kell lennünk érzelmeink kinyilvánításával afelé, akitől függünk. Láttam, milyen sajnálatos következményei vannak, amikor valaki egy meghitt pillanatban elmondja a másiknak: „Nézd, én nagyon vonzódom hozzád, azt hiszem, már túlzottan kötődők is.” Érdemesebb kikérni egy lelki vezető tanácsát és imáját, mielőtt akár csak fontolgatnánk ezt a lépést, de még ekkor is kérnünk kell az Urat, hogy világítson rá az indítékainkra.

Megváltoztatott tettek: le kell válni fokozatosan.

Könnyebb előfordul velünk, hogy arra a személyre alapozzuk terveinket, akihez kötődünk. Talán egy gyülekezetben járunk. Nem az a legjobb megoldás, ha otthagyjuk a gyülekezetet csak azét, mert a másik is odajár, de a leválásnak be kell következnie. Ez a személyes kapcsolatra is vonatkozik, ilyenkor csak társaságban szabad találkozniuk. Isten munkáját késleltetjük és állandósítjuk a fájdalmat, ha szükségtelenül keressük a társaságát annak a személynek, akivel függőségi kapcsolatban vagyunk.

Engedd meg Istennek, hogy munkálkodjék.

Ez nagyon kézenfekvőnek tűnik, de nem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik. Amikor bevalljuk Istennek, hogy mennyire reménytelenül ragaszkodunk ehhez a személyhez és nincs erőnk, hogy bármit is tegyünk ellene, utána segítségül hívhatjuk: jöjjön és változtassa meg a helyzetet. Isten soha nem hagyja figyelmen kívül az ilyen imákat.

John barátom, miután így imádkozott, azt fedezte fel, hogy egyre többen figyelmeztetik függőségi kapcsolata miatt, ő viszont biztosított mindenkit a felől, hogy minden rendben: ura a helyzetnek. Nem sokkal ez után a barátja elhatározza, hogy átmegy egy másik bibliatanulmányozó csoportba. John is nagyon gyorsan talált „jó kifogást” és átment ugyanabba. Azt is érezte, hogy a Szent Szellem gyengéden figyelmezteti, szabaduljon meg néhány féltve őrzött emléktől, kazettától, amin a „mi énekeink” vannak, de ő egyszerűen „elfelejtette” megtenni. Ha Johnhoz hasonlóan cselekszünk, akkor hiába kérjük Istent, hogy munkálkodjon az életünkben. Ő nem fog, hisz minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy megakadályozzuk ebben. Saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy ha nem hagyom Istent, hogy kivegyen valakit az életemből, akkor ez állandósítja a nyugtalanságot és a gyötrelmet. A megszakadt kapcsolatokból úgy lehet leggyorsabban meggyógyulni, ha együttműködünk a Szent Szellemmel.

Készülj fel a szomorúságra és a depresszióra.

Legalább olyan fájdalmas megszakítani egy függőségi kapcsolatot, mint átvészelni egy válást. Gyógyulásunk gyorsabban fog haladni, ha tudomást veszünk arról, hogy a bennünk lévő szomorúság egy folyamat, és egy ideig engedünk a fájdalomnak. Szükségtelenül fogjuk cipelni a bűntudatot és a keserűséget, ha mindezt a fájdalmat magunkba fojtjuk, és letagadjuk a helyreállás időszakában. Néhányan elmondták, milyen vigasztalónak találták a Zsoltárokat a szakítás időszakában.

Ápolj más barátságokat.

Ezt meg kell tennünk még akkor is, ha nehéznek, rémítőnek találjuk, és a szívünk egyáltalán nem hangolódik rá. Érzelmeink később fel fognak zárkózni és boldogok leszünk, hogy új barátunk lett. Maga az Úr választ számunkra barátokat, amennyiben hagyjuk, hogy ezt meg is tegye. A vele való közösség elmélyülését is segíti, ha készségesen fogadjuk az általa számunkra kiválasztott barátokat. Egyedül Ő tudja milyen kapcsolatokra van szükségünk ahhoz, hogy páratlan értékeink kamatozzanak és lefaraghassa rólunk a csiszolatlan éleket.

Fedezd fel, milyen elképzelése van Istennek a kapcsolatokra vonatkozóan.

Ha olyan szeretettel szeretünk valakit, ahogyan Isten is szereti, legfőbb vágyunk lesz, hogy Krisztus képére formálódjon át. Isten felszínre akarja hozni bennünk azokat az értékeket, amelyek az Ő jellemét és ajándékait tükrözik, és amelyekkel meg tudjuk tenni azokat a feladatokat, mellyel munkáját elvégezhetjük.

Andy Comiskey (Desert Stream Tanácsadó Szolgálat Santa Monica, California) mondta: „Ez elég kegyetlenül hangzik, de barátokat szerezhetünk vagy nem kívánt barátság szakadhat meg, ha megvan bennünk a készség arra, hogy érzelmi dolgainkban is fogadjuk a fegyelmezést. Barátságunkat tesszük kockára, amikor nem a másik javát keressük, hanem saját igényeink kielégítésére használjuk a másikat. Meg kell magunktól kérdezni: Isten ellen dolgozok-e vagy együttműködök vele ennek a személynek az életében?”

Keress megoldást a mélyebb problémákra.

A megrögzött függőségi kapcsolat mögött mélyebb szellemi és érzelmi problémák húzódnak meg, melyekre megoldást kell találni. Az önelemzés ezek felfedezésének leghatástalanabb módja. Leghatékonyabb pedig az, ha Istenhez fordulunk imában, és az egészet elétárjuk: „Uram, egyedül te tudod, miért vagyok ennyire fogékony erre a függőségi kapcsolatra. Mutasd meg, hogy honnan származik bennem ez a hiányérzet, és vezess ki belőle.” Az imádság és a böjt közelebb von Istenhez, és ettől jobban semmi sem szakítja el a kötelékeket.

Másik hatásos mód az, ha odamegyünk egyik Istentől rendelt elöljáróhoz és engedelmeskedünk tanácsainak és imájának. Némelyeket hosszabb tanácsadási időszak segít csak el addig, hogy szembenézzenek azokkal a dolgokkal, melyeknek meg kell változniuk és melyekből meg kell gyógyulniuk. Másoknak azonban már az is óriási segítség, ha egy kölcsönös megegyezéssel létrejött csoport rendszeresen találkozik belső mély dolgok megbeszélésére és imádkozásra. Az alázat, az őszinteség Isten és más hívők előtt, a bűnvallás, a megtérés, a szabadulás, a tanácsolás és a belső gyógyulás eszközök, melyek segítségével az Úr tisztaságot és érzelmi stabilitást ad életünknek. Jézus jóvátétele által miénk az a gyógyulás és bűnbocsánat, amire szükségünk van. Mindez akkor lesz valósággá, ha megalázzuk magunkat előtte és testének tagjai előtt.

Készülj fel hosszabb távra is.

Van, amikor azért nem tudunk győzni, mert csak ütközetre készültünk fel, és nem háborúra. Hosszú távú hadviselésre kell számítanunk akkor is, ha egy adott kötődésből szeretnénk szabadulni és akkor is, ha eluralkodott életünkben az, hogy másoktól függünk. Ismernünk kell önmagunkat: melyek az érzékeny pontjaink, milyen személyiségű emberekhez vonzódunk, mikor kell különösen óvatosnak lennünk. Ismernünk kell ellenségünket és azokat a hazugságokat, amelyekkel a Sátán valószínűen kísérteni fog. Fel kell készülnünk az ellenállásra még akkor is, ha némelyikük olyan jól hangzik a fülünknek! Mindennél jobban pedig Urunkat kell ismernünk!

Légy kész elhinni, hogy Isten szeret bennünket!

Hitben szilárdan megállhatunk Isten szeretetében, és hálát adhatunk ezért a tényért akkor is, amikor nem érezzük a szeretetét. Ahogy Igéjéből Isten jelleméről tanulunk, egyre inkább fel tudjuk adni kegyetlenségéről, távollétéről és szeretetlenségéről alkotott elképzeléseinket. Érzelmileg függő kapcsolataink ellen legjobb védelmet az nyújt, ha Jézus Krisztussal vagyunk szeretetkapcsolatban.

Van-e élet a függőség után?

A függőséget fájdalmas legyőzni, de segítséget jelent az a felismerés, hogy az emberek által legjobban ismert betegségek közül ez az egyik legkönnyebben kezelhető. Sokszor annyira meggyógyulnak belőle, hogy fel sem fogják milyen értékű volt korábbi megkötözöttségük.

Függőségi kapcsolatunk megszakításának azonnali jutalma az Istennel való béke. Mihelyt helyreáll Istennek a kapcsolatunk, békességet, megnyugvást és örömöt tapasztalunk még a szakítás fájdalma közepette is. „Olyan ez, mint amikor egy rossz álomból ébred az ember.” - mondta egy asszony.

Következő áldás, hogy békességre jutunk önmagunkkal. Sokkal könnyebb kedvelni önmagunkat akkor, amikor már nem szövögetjük, és nem igyekszünk fenntartani azt a kapcsolatot, amiről tudjuk, hogy nem Isten tervezte azt számunkra. Amikor szakítunk a kötődéssel, akkor többé már nem kínoz a félelem, hogy elvesztjük a másikat. Ez is békességet ad a szívünkbe.

A függőség sanyarú következményei után szeretetben új szabadságot tapasztalunk meg mások felé is. Krisztus testében egymásnak tagjai vagyunk. Más emberek szenvednek körülöttünk, amikor figyelmünkkel és tetteinkkel csak egyetlen személy körül forgunk. Nem kapják meg mások tőlünk azt a szeretetet, melyet Isten pont rajtunk keresztül szeretne nekik adni. Függőségből megszabadult emberek mondták el, milyen újszerűen tudták ezután felfedezni a másokkal való törődés és könyörület örömét, melynek alapja nem az érzelmi vonzódás és nem a szexualitás volt. Nem voltak többé olyan kritizálók és védekező álláspontúak másokkal szemben. Kezdik felismerni, hogy életük igazi biztonságának alapja a Krisztussal meglévő kapcsolat, nem pedig az a hamis biztonság, melyet a másikhoz fűző kötődés ad.

Végül a függőségtől való szabadulás felszabadít a szolgálatra. Csak akkor tudunk másokat vezetni, ha készek vagyunk magunk is menni. A Szent Szellem új szabadságában inthetünk és bátoríthatunk másokat, ha többé már nem igazolgatjuk helytelen kötődésünket! Ítélőképességünk kitisztul, és a szellemi igazságokat is könnyebb lesz megérteni és elfogadni. Tiszta edényekké válunk Urunk használatára. Ha szabadok akarunk maradni ettől a problémától, nem felejthetjük el, hogy nem megoldás, ha elrejtjük az emberek szeme elől. A függőség hamis és körmönfont utánzata csupán annak a felfoghatatlanul gazdag és megelégítő kapcsolatnak, amit az Úr nekünk akar adni önmagából. Amikor a függőség bűnén szeretnénk felülkerekedni, ne felejtsük el, hogy Jézus nem bánik velünk durván. Tudja, hogy időt vesz az igénybe, míg megtanít bennünket arra, hogy szentül szeressünk másokat. A test és a szellem életünk minden területén egymás ellen harcol, és ez alól a kapcsolataink sem kivételek! De Jézus egybeszerkeszti az Ő testét és eközben mi is érettebbek leszünk, növekszünk őbenne és folyamatosan tanulunk.

„...éppen azért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” (Filippi 1:6)

Forrásmunkák

Melody Beattie: Codependent No More: How To Stop Controlling Other And Start Caring For Yourself. New York: Harper&Row, 1987.

Gary Infirg: Quality Friendship: The Risks And Rewards. Chicago: Moody Press, 1981.

Jan Silvious: Please Don't Say You Need Me: Biblical Answers For Codependency. Grand Rapids, Mich: Zondervan, 1989.

David W. Smith: Men Without Friends. Nashville Tenn.: Thomas Nelson, 1990.