| „»Ne szólj semmit«, »Ne bízz meg senkiben«, és »Ne érezz semmit«. Ezek az íratlan szabályok a mai napig élnek bennünk, bár lehet, hogy nem is tudunk róluk.” |
Sokan úgy látjuk, hogy több közös tulajdonság van bennünk, ami az alkoholista vagy más módon rosszul működő családban történt neveltetésünk következménye. Ezeket hozzuk magunkkal, és felnőtt életünkre is kihatással vannak. Lehet, hogy mi magunk soha egyetlen kortyot sem ittunk, mégis egészségtelenül viszonyulunk másokhoz és ezek nehézségeket okoznak kapcsolatainkban, főleg a közeli és a legbensőségesebb kapcsolatainkban. Traumákkal teli gyermekkorunkból származó érzelmeinket elfojtottuk. Mivel ezek nagyon fájdalmasak, nem engedjük meg magunknak, hogy átéljük érzelmeinket vagy, hogy kifejezésre juttassuk azokat. Még azokat is nehéz kifejezésre juttatnunk, amelyek nem zavarók. Ilyen például az öröm vagy a boldogság. Mivel nem szembesülünk velük, ezért tagadásunk legnagyobb részét az teszi ki, hogy nem vagyunk tudatában saját érzelmeinknek. Rosszul működő, diszfunkciós családunkban három íratlan szabályt sajátítottunk el: „Ne szólj semmit”, „Ne bízz meg senkiben”, és „Ne érezz semmit”. Ezek az íratlan szabályok a mai napig élnek bennünk, bár lehet, hogy nem is tudunk róluk.
Elszigeteltnek, magányosnak érezzük magunkat, feszélyezettek vagyunk más emberek társaságában, különösen azoktól félünk, akiknek tekintélye van. Megrettenünk a haragos emberektől és félünk a személyünket ért kritikától. Néhányan megrögzött szokások rabjaivá váltunk, esetleg olyan személlyel házasodtunk, aki megrögzöttségekkel küzd és megpróbáljuk „megjavítani” vagy jobb útra bírni.
Többen áldozatként éljük életünket és szerelmi, baráti vagy munkahelyi kapcsolatainkban az elesett emberekhez vonzódunk.
Rettegünk az elhagyatottságtól. Hogy ezt elkerülhessük, készek vagyunk bármire egy-egy kapcsolat fenntartása érdekében, nehogy ismét át kelljen élnünk a magárahagyatottság fájdalmas érzését. Az elhagyatottságot gyermekkori, alkoholista vagy más módon rosszul működő családban élve szereztük, ahol érzelmi távolságtartás miatt magunkra voltunk hagyva (nem állt mellettünk senki).
Ez a felsorolás mindössze ténymegállapítás, nem pedig ítélkezés. Valójában úgy éltük túl a helyzetet, hogy reagáltunk rá és nem cselekedtünk. A megoldás során kiiktathatjuk az életünkből az ösztönösen tanult reakcióinkat és új cselekvési formákat tanulhatunk meg.
A következő problémák felismeréséhez nyújtunk segítséget honalpunkon olvasható anyagokkal:
- Van remény
- A kóros gyász
- A kóros harag
- A rosszul működő család
- Nők helyreállása testi, érzelmi és szexuális bántalmazásból
- Étkezési rendellenességek
- Játékszenvedély
- A kodependencia fogalma
- Érzelmi függőség
- A kémiai szerfüggés fogalma
- Szexmániára utaló viselkedések
- Vásárlási mánia
- Az alkoholizmus és önmagunk megértése
- Büszkeség a nevem
