A helyreállás bibliai módjai
| „Azt könnyen el tudjuk képzelni, milyen az, amikor a dolgok visszásan működnek. Ebben már van tapasztalatunk, oda meg vissza. Ezt már jól ismerjük. De, végül is, mi az, hogy helyreállás? Miben reménykedünk? Hová tartunk?” |
A helyreállás szerencsére nem arról szól, hogy valami új ötletekkel állunk elő az emberi körülmények megjavítása érdekében. A helyreállás fogalma végig kíséri az emberi történelmet. Isten a változásnak, növekedésnek és gyógyulásnak is az Istene. Mindig törődött az olyan emberekkel, akik az élet nagy kihívásaival birkóztak.
A Biblia kezdettől fogva gazdag ismeretanyaggal szolgál nekünk olyan példákkal, melyek segítették a hit embereit, hogy megértsék a helyreállás folyamatát. Ez a kis áhítatos gyűjtemény ilyen bibliai példákkal foglalkozik, a helyreállás bibliai elképzeléseivel.
Ezek a szentírási jelenetek sokféleségükkel és mély üzeneteikkel nagy bátorítást jelentettek számunkra. Kívánjuk, hogy így legyen ez veled is, miközben elgondolkozol ezeken az erőteljes bibliai történeteken.
1.
A szeretetben meggyökerezett helyreállás
„Azért imádkozom, hogy a szeretetben meggyökerezve és megalapozva... megérthessétek... a Krisztus szeretetét.”
Efézus 3:17
Mindannyian tudjuk, mi a szerepe a gyökereknek. A gyökerek az élet közvetítői. Azért nyújtják ki karjaikat, hogy vizet és táplálékot szívjanak be. Ezen kívül a gyökerek gondoskodnak a növények állóképességéről, vihar és erózió idején.
Sajnálatos módon azonban sokan közülünk a szégyen talajában vertünk gyökeret. A köves talajban levő gyökerek útja el van zárva. Nem tudják a növekedést biztosítani. Nem tudnak gondoskodni a szükséges táplálékról, sem az állóképességről.
A helyreállítás nagyon sokunk életében olyan, mint amikor egy növényt új talajba ültetnek át. Ilyenkor engedjük, hogy Isten kihúzzon bennünket a szégyen száraz és köves talajából, és belehelyezzen bennünket a szeretet gazdag földjébe, ahol a mi gyenge, sérülékeny gyökerünk elkezdhet kinyúlni, növekedni és megkapaszkodni. Ez egy olyan föld, melyben lehetséges megszerezni a szükséges táplálékot és állóképességet.
Az átültetés azonban nem egyszerű dolog. Nem számít, hogy Isten milyen szelíden húz ki bennünket a szégyen talajából, fájdalommal jár. Amikor pedig az új földbe eresztjük le gyökereinket, az olyan érzéssel tölt el bennünket, mintha egy kockázatos kalandba keveredtünk volna bele.
Ahogy azonban gyökereink egyre mélyebben és mélyebben hatolnak a szeretet talajába, úgy tapasztaljuk meg a növekedést, mely soha sem sikerülhetett volna az elutasítás és szégyen környezetében. „Gyökeret és alapot” fogunk venni a szeretetben.
IMA
Az én gyökereim silány talajban vannak, Uram! Nem kapnak táplálékot. Nem tudják biztosítani az állóképességet. Az én gyökereim útja el van zárva, Uram. Kérlek, ültess át engem a kegyelemmel teljes élet új földjébe. Süllyeszd az én gyökereimet jó mélyre. Adj nekem állhatatosságot. Táplálj engem a Te szeretetben. Ámen
2.
Helyreállás – amikor az elveszett megtaláltatott
„Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? És ha megtalálta, felveszi az ő vállára, örülvén. És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédjait, mondván nekik: Örvenezzetek énvelem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett.”
Lukács 15:4-6
Könnyen tévútra kerülünk. Lehet, hogy kezdetben nagyon bizakodóak vagyunk, és azt gondoljuk, tudjuk, hol vagyunk, és merre tartunk. De aztán, valahol az élet útján, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy eltévedtünk. Magunkra maradtunk és azt se tudjuk, hol állunk. Zavartá és céltalanná váltunk. Nem tudjuk, hogyan találhatnánk vissza újra a „helyes útra”. Szerencsére Isten figyel ránk. Tudja, hogy zsákutcába kerültünk. És mivel Isten szemében értékesek vagyunk, elindul, hogy megkeressen bennünket. Kitartóan kutat utánunk, mindaddig, amíg meg nem talál.
Amikor végre megvagyunk, legtöbben arra számítunak, hogy az Úr valami ilyesmit fog mondani: „Hol voltál? Már mindenütt kerestelek! Nem tudsz tájékozódni? Mi van veled? Nem szeretném, ha még egyszer azzal kellene töltenem az időmet, hogy keresgéljelek. Nem szeretnélek még egyszer itt találni.” De ebben a bibliai történetben a leghalványabb utalás sincs arra, hogy bármiféle dorgálás, megszégyenítés, kiabálás vagy vádaskodás is elhangzott volna. Amikor Isten megtalál minket, telve van örömmel. Felvesz a vállára és hazavisz bennünket. azÚrnál ez egy ünnep.
Isten figyel bennünket, észreveszi, amikor bajba jutunk, elindul a keresésünkre, és amikor megtalál, boldogan ünnepel. A helyreállás nem más, mint az Istenhez való visszatalálás ajándéka.
IMA
Elveszett voltam, Uram. Magányos, célt tévesztett, zavarodott, és telve félelemmel. Amikor megtaláltál, dorgálásra és elutasításra számítottam. Azt hittem, nagyon fogsz haragudni rám. Arra számítottam, hogy úgy nézel majd rám, mint egy nem kívánt, kellemetlen alakra. De Te nagy örömmel fogadtál. Sőt, meg is ünnepelted visszatérésemet! Köszönöm, hogy megtaláltál. Köszönöm, hogy örömmel vittél haza. Ámen.
3.
A gondoskodás, táplálás általi helyreállás
„Sőt, lecsendesítettem és elnémítottam lelkemet. Amilyen az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.”
Zsolt. 131:2
A zsoltáríró idejében az elválasztott gyermek azt jelentette, hogy a kisgyermek tudott már járni és beszélni. Olyan gyermek, aki túl van hónapokig tartó szoptatás időszakán, túl azon az időszakon, amikor éjjel-nappal arra szorul, hogy édesanyja táplálja. Minden alkalommal, amikor az éhség kínozta, édesanyja kebelére vette és íly módon a gyermek egyszerre élvezhette a meleg tej tápláló hatását és az édesanya biztonságot nyújtó ölelését, közelségét. A szeretet és fontosság üzenete folyt szellemébe, csakúgy, mint ahogy az éltető tej folyt testébe.
Szeretet és táplálás: ez az a talaj, amelyben a biztonság érzet növekedni tud. Az elválasztott gyermeknek is szüksége van táplálkozásra, ő azonban ezt az érzését már nem olyan kétségbeesetten adja tudtul, mint korábban. Az elválasztott gyermek tudja, hogy az ő szükséglete fontos, hogy számon tartják és hogy a megfelelő időben ki is elégítik. Ezért a biztonság érzetük növekszik, fejlődik.
Ilyen a helyreállás folyamata is. Kapjuk a szeretetet és szellemi táplálékot mindaddig, amíg el nem jutunk az elválasztottság szintjére. Szükségeink mindig lesznek. De ahogy folyamatosan megtapasztaljuk, hogy szeretnek és táplálnak bennünket Isten Igéjével, egyre inkább elmúlik bennünk is a kétségbeeség amiatt, hogy talán megfeledkeznek rólunk. Növekszünk. Gyógyulunk. Egy újfajta biztonság érzet kezd kifejlődni bennünk – nem a kábítószerek okozta hazug önbizalom ez, hanem egy olyan biztonság érzet, amely a gondoskodásból fakad. Egyre kevésbé leszünk aggodalmaskodók és sebezhetők. Lelkünk elcsendesedik, megnyugszik.
IMA
Táplálj engem, Uram. Táplálj engem a Te szereteteddel. Csendesítsd le bennem a nyugatlanságot. Növeld bennem a biztonságérzet tudatát. Had legyek képes arra, hogy nyugton maradjak. Mint az elválasztott gyermek. Megelégítve a Te táplálékoddal, biztonságban, a Te szeretetedben. Ámen.
4.
A növekedés általi helyreállás
„Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygésben való ravaszság csalárdsága által. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestül fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban. Akiből az egész test, szép renddel összerakva és egybeszerkesztve, a támogató inakkal együtt növekszik, és építi magát szeretetben, miközben minden tag végzi a saját munkáját.”
Efezus: 4:14-16
Mikor nő már be a fejed lágya? A szülők gyakran fejezik ki gyermekeikkel szembeni haragjukat és türelmetlenségüket hasonló kifejezésekkel. De az igazság az, hogy nem szégyen gyermeknek lenni. Gyermeki voltunk beismerése azt jelenti, hogy elismerjük korlátainkat, és másokra utaltságunkat. Azt jelenti, hogy helyet adunk életünkben a rácsodálkozásnak, bizalomnak és örömnek. Ettől leszünk érdeklődők, természetesek és játékosak. Ha ezt jelenti a gyermekiség, akkor ebből még többre van szükségünk.
Van azonban egy másik vonatkozása is ennek a dolognak, ahogy a fenti igerészletből is kitűnik. Ez a gyerekesség, amikor éretlenek és álhatalanok vagyunk. A növekedés egy jó dolog. Nem azért, mert szégyen gyereknek lenni, hanem azért, mert a növekedés, fejlődés Isten tervének része, életünkre vonatkozóan. Amikor ide s tova hány bennünket a szél, az egy nagyon kimerítő élet. Meg kell találnunk a módját annak, hogyan kerüljük el az ilyen „ide s tova-hányattatást” életünk során.
A növekedés kemény munkába kerül. Ennek oka az – ahogy a fenti igeversből is kiderül –, hogy ha növekedni akarunk, akkor meg kell tanulnunk az igazságot szeretetben mondani. A becsületesség központi szerepet tölt be a növekedés és helyreállás megvalósulásában. Az igaz beszédre való készségünk kifejlesztése nem könnyű folyamat. De ahogy haladunk előre és egyre inkább az igazságot szóljuk szeretetben, drámai változásokat fogunk megtapasztalni kapcsolatainkban. Meg fogjuk érteni mit is jelent Isten szeretetének biztonságában élni – amikor világos képünk van, Isten irántunk való szeretetének igazságáról. Az Úrral való még bensőségesebb kapcsolatban fogjuk találni magunkat – „növekedni fogunk a Krisztusban”.
IMA
Segíts Uram, hogy olyan legyek, mint egy gyermek. Segíts, hogy szembe tudjak nézni korlátaimmal. Szabadíts fel engem, hogy úgy tudjak bízni, rácsodálkozni és örülni, mint egy gyermek. De segíts kérlek, növekedni is. Elegem van már abból, hogy ide s tova hányjanak az élet viharai. Had legyek végre egy olyan szilárd ember, akit nem lehet csak úgy ide-oda lökdösni. Maradandó, egészséges kapcsolatokra vágyom. Veled is, és másokkal is. Ezért kérlek, növeld bennem a becsületességre való hajlandóságot. Segíts, hogy szeretetben tudjam szólni az igazságot, és ez által növekedjek. Add, hgoy olyan fává váljak, amely másoknak is menedéket tud nyújtani. Hogy olyan legyek, aki a Te szereteted igazságában van elrejtve. Ámen.
5.
Helyreállás teljes igyekezet által
„Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy tökéletes volnék: hanem igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.”
Fil: 3:12
Vannak olyan napok, amikor olyan erős bennünk az a vágy, hogy „befejezettek”, érettek legyünk, hogy szinte felemészt bennünket. Hiszen olyan csodálatos ez a gondolat: késznek lenni! Olyan jól hangzik: A munka elvégezve. A küzdelemnek vége! Kérlek, add meg, Uram! Úgy szeretném, ha már ma véget érne ez a helyreállási folyamat.
Megtanultunk azonban már valamit az öncsalásról. Rájöttünk, hogy nem sajátítottuk még el mindazt, ami a helyreálláshoz szükséges. És tudunk már valamit arról is, milyen veszéllyel jár az önelégültség. Ez először a tények letagadásához, végső soron pedig a visszaeséshez vezethet bennünket. Nincs veszélyesebb pillanat a számunkra, mint amikor elhitetjük magunkkal, hogy már teljesen rendben vagyunk.
A helyreálláshoz az is szükséges, hogy mindig „nyomuljunk”, igyekezzünk előbbre. Nem mondhatjuk, hogy „már elértük” vagy hogy „már tökéletesek vagyunk”. A helyreállás holnapi munkáját nem tudjuk elvégezni előre. Ami pedig a tegnapi eredményeket illeti, bármilyen sikeres is volt, nem pótolhatja a ma elvégzendő feladatokat. A helyreálláshoz szükséges mai munkát csak ma tehetjük meg.
A helyreállás folyamata néhány alapvető változást is fog hozni életmódunkban. Eddig azt tanultuk, hogy hallgatni kell. Most viszont meg kell tanulnunk az igazságot szólni. Eddig azt tanultuk, hogy az érzelmeket el kell folytani. A helyreállás során azonban meg kell tanulnunk érezni. A múltban vagy elutasítottuk az emberi segítséget, vagy túlságosan másokra hagyatkoztunk. Most viszont meg kell tanulnunk, hogyan kell egészséges módon elfogadni az emberi segítséget. Ezek nagyon fontos változások, de nem visszafordíthatatlanok. Visszatérhetünk a hallgatáshoz, az érzelmi tompasághoz és az egészségtelen kapcsolatokhoz. A helyreállás ezért szükségszerűen életmódunk megváltozását jelenti. Azt, hogy minden nap teljes erőbedobással, igyekezettel nyomulunk előre. A feladatok naponkénti megharcolása, a fegyelmezett élet gyakorlata az, ami lehetségessé teszi a helyreállást, a folyamatos gyógyulást, a növekedést és változást.
IMA
Uram! Köszönöm az eddig megtett utat. Hálás vagyok mindazért, amit már eddig adtál, és amit már eddig elvégeztél bennem. De igyekszem tovább, minden erőmmel. Akarok továbbra is növekedni, tanulni. Segíts, hogy teljes buzgósággal tudjak haladni előre. Segíts, hogy a mára kiszabott feladatokat még ma el tudjam végezni. Segíts, hogy egyre közelebb juthassak hozzád. Ragadj meg engem a Te szereteteddel. Ámen!
6.
Helyreállás szabadulás által
„De az Úrhoz kiáltottak szorultságukban, és sanyarúságukból kiszabadította őket. Kihozta őket a sötétségből és a halálnak árnyékából, kötelékeiket pedig elszakította. Adjanak hálát az Úrnak az Ő kegyelméért (soha el nem múló szeretetéért) és az emberek fiaiért való csodadolgaiért. Hogy összetörte az érc kapukat és a vas zárakat letördelte.”
Zsolt. 107:13-16
A szenvedélyek és kényszerek egyfajta kötelékek. Hasonlóan a fájdalmas emlékekhez, melyek szintén, mint egy bilincs, fogva tartanak. Egyre keményebben és keményebben próbálunk megváltozni, de néha mégis úgy nűnik, mintha ettől csak rosszabb lenne. A helyreállás azzal kezdődik, hogy felismerjük: a kötelékeink túl erősek hozzánk képest. Önmagunkban nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy szétszakítsuk őket. Vagy találunk valakit, aki hatalmasabb nálunk és segít nekünk, vagy rabságban maradunk.
Nagyon sok embert zavar már maga az a fogalom is, hogy erőtlenség. Inkább olyanok akarunk lenni, akiből az alkalmasság és önbizalom árad. És nagyon sokunknak volt már tapasztalata olyan emberekkel, akik megpróbáltak úgymond „kimenteni” bennünket, de olyan módon, hogy az inkább csak növelte szégyenérzésünket és önmegvetésünket. Mit akarnak hát akkor ezzel az „Isten-aki-megment” elképzeléssel? Nem az lesz-e ennek is a vége, hogy Isten majd megszégyenít engem?
Először is vedd észre, hogy a fenti igerészben Isten közbeavatkozása kérésre történik. Mi nem egy üzletárs típusú Istent szolgálunk. Isten nincs alávetve azoknak a kényszereknek, amiknek mi. Ő nem olyan mentési módszereket alkalmaz, amelyek szégyenteljesek. Tudja, hogy először késznek kell lennünk arra, hogy segíthessen, és hogy kiáltanunk kell a segítségért.
Figyeld meg azt is ebben a szövegben, hogy a kegyelmes, szerető Isten az, aki rendelkezik a szükséges erővel, aki hatalmasabb nálunk. Sokan vannak azonban közülünk olyanok, akik azt hisszük, hogy Isten egy bosszúálló, büntető és szidalmazó Isten. Az ilyen emberek számára félelmetes dolog az, hogy amikor erőtlennek érzik magukat, Isten erejére gondoljanak. Mert azt hiszik, hogy Isten ellenük fordítaná erejét. De ez a kegyelmes, szerető Isten nem egy bosszúálló, büntető és szidalmazó Isten. Ő egy kitartóan szerető Isten. Egyedül ez az a szeretet, mely soha nem múlik el. Isten nem ellenünk van. Ő értünk van.
A helyreállás azt jelenti, hogy Isten szabaddá tesz bennünket az Ő hatalmas szeretetével.
IMA
Erőtlen voltam, Uram. Arra számítottam, hogy növelni fogod szégyenemet és önmegvetésemet. De Te egy olyan Isten vagy, aki soha el nem múló szeretettel szeretsz. Azt vártam, hogy ellenem használod erődet. De amikor kiáltottam, Te segítségemre jöttél. Összetörted a vaskapukat. Széttörted a rácsokat. Letörted a bilincseket. Kivezetsz engem ebből a sötétségből és mélységes homályból a nappal világosságába. Köszönöm, Uram! Ámen!
7.
Helyreállás a világosság megtalálása által
„A nép, amely sötétségben járt, lát nagy világosságot. Akik a halál árnyékának földjében lakoztak, fény ragyog fel fölöttük.”
Ézs. 9:2
Tudjuk, milyen az, amikor sötétségben járunk. Tudjuk, milyen az, amikor a halál árnyékának völgyében járunk. De kezdjük már megtapasztalni azt is, milyen az, amikor látunk. Az elutasítás sötétségének helyébe fokozatosan belép az őszinteség világossága.
Természetesen amikor valaki oly sokáig élt a sötétségben mint mi, akkor a fény sugárzása fájdalmas, vakító lehet. Hirtelen meglátjuk, milyenek is vagyunk valójában, és hogy milyen önpusztító magatartásban éltünk eddig. Az igazság az, hogy visszautasítottuk a szeretetet, hogy nyomorult, összetört emberek vagyunk. Feltörnek a régi fájdalmak. Rájövünk, hogy a jelenlegi viselkedésünk káros mind magunk mind mások számára. A világosság feldereng bennünk. És ami elénk tárul, az nem valami szép látvány.
Isten azonban nem azért küldi a világosságot, hogy megszégyenítsen bennünket. A leleplezés beindíthat ugyan bennünk egy mély szégyenérzetet, de Istennek nem ez a célja. Isten világossága olyan, mint a hajnal. Azt jelzi, hogy valami új kezdődik. Lehetésges az újrakezdés. Az a fény, amit Isten hoz a mi sötét világunkba, a reménység világossága.
A helyreállás nem más, mint hogy Isten fényessége betör a mi sötétségünkbe. A világosság felfedi az addig elrejtett dolgokat. Elkezdjük világosan meglátni, milyen módokon vétkeztünk, és hogy mások milyen bűnöket követtek el ellenünk. A világosság pedig reményt ad. A világosság fényében meglátjuk az újrakezdés lehetőségeit.
IMA
Uram! A Te világosságod bántja a szememet. Túl fényes. Túlságosan tisztán látom most a dolgokat, és ez nagyon fájdalmas nekem. Segíts elhinnem azt, hogy a világosságodat nem azért küldted, hogy engem megszégyeníts, hanem azért, hogy reménységet hozzál az én sötét világomba. Menny világossága, takarj be engem a melegségeddel. Gyógyíts meg engem ragyogásod sugaraival. Adj nekem életet és reménységet. Ámen!
Dale és Juanita Ryan
