| A kodependenciából, a kapcsolati függőségből való szabadulás folyamatában elengedjük azt a beteges felelősségvállalást egy másik emberért, melyet Isten soha nem szánt nekünk. |
Az elengedés nem az, hogy ezután nemtörődöm leszek,
hanem annak felismerése, hogy nem tehetek meg dolgokat
mások helyett.
Az elengedés nem az, hogy eltaszítom magamtól a másik
embert,
hanem annak felismerése, hogy nem irányíthatom.
Az elengedés nem az, hogy a másikat továbbsegítem a rosszban,
hanem az, hogy megengedem neki, hogy a következményekből
tanuljon.
Az elengedés saját erőtlenségem, tehetetlenségem beismerése,
mellyel elfogadom, hogy a dolgok kimenetele nem az én kezemben
van.
Az elengedés nem próbál megváltoztatni vagy okolni másokat,
hiszen csak magamat változtathatom meg.
Az elengedés nem közönyt vagy érdektelenséget jelent
valaki iránt,
hanem törődést.
Az elengedés nem rendbe hoz,
hanem támogat.
Az elengedés nem megítél,
hanem hagyja, hogy a másik is esendő emberi lény legyen.
Az elengedés nem az, amikor minden következményt én próbálok
elsimítani,
hanem engedem, hogy ő is megtapasztalja saját dolgainak
kimenetelét.
Az elengedés azt jelenti, hogy nem oltalmazom a másikat,
hanem engedem, hogy a másik szembesüljön a valósággal.
Az elengedés nem tagadás,
hanem elfogadás.
Az elengedés nem a másik korholása, szidása vagy vele
való vitázás,
hanem saját hiányosságaim felkutatása és kiigazítása.
Az elengedés nem az, amikor mindent a saját elképzeléseimre
formálok,
hanem úgy fogadok minden napot, ahogy az jön, magamhoz
ölelve a pillanatot.
Az elengedés nem mások kritizálása vagy irányítása,
hanem én magam igyekszem azzá válni, ami álmaim szerint
lehetnék.
Az elengedés nem sajnálkozik a múlton,
hanem előre tekint, fejlődik és a jövőnek él.
Az elengedés kevesebbet fél, és többet él, jobban szeret!
Az elengedés gyümölcse a békesség.
